Tartalom

 

 

 

3 Települések

1. Felvidék

Vargyas

A település névadó patakja, a Vargyas, csendesen hömpölyög alá a Hargitából, majd a lélegzet-elállitó Vargyas-szurdoknál követ görgetö, erös sodrású, dübörgö hanggal köszönti az Észak-Persányi-hegység mészkövét, melybe négy km hosszúságban befurakodott. Északról megközeliti a falut, majd azt elhagyva hamarosan a Kormos-patakot gazdagitja vizével.
A települést – ahol az egykori Bardocszék legnépesebb unitárius gyülekezete él – a népi faragómesterek és bútorfestök, valamint reneszánsz, a barokk és a klasszicista elemekkel több szakaszban épült Daniel-kastély tették hiressé. A 2000 körüli lélekszámot kitevö lakosság ápolja a múltját, jelenét, tervezi a jövöjét, a megmaradás lehetöségeit.
A Rika erdeje mentén húzódó falu unitárius temploma 1813 és 1820 között épült a központban, majd az 1925-ös javitás idején helyezték el a 29 m magas torony tetejére a gömböt. Tornyából 1915-ben készült, mükincs értékü harang hangja hallatszik az égig. A kötáblákkal diszitett orgonát 1835-ben közadakozásból állitották fel, a faragott csillár, a kazetták, a bútorzat, az áttört faragású szószékkorona, a talpazat, a feljáró, az orgonaszekrény, a festett karzat,

A Máthé-ház bejárata

mind-mind a helyi népmüvészek nagyszerü munkáját dicsérik. A kevés lélekszámú református gyülekezet az 1813-ban épült templom helyett 1847-ben fatemplomot épitett, melyet 1996-ban bontottak le. Ekkor új hajlék állitását határozta el a közösség, melyek terveit Makovecz Imre készitette.
Idegenforgalmi különlegeségnek számit a településen élö népi faragó- és bútorfestészek otthona, közülük is az egymás szomszédságában álló Sütö-ház és Mathé-ház. Mindkét családhoz érdemes bekopogtatni, mert az invitáló kedvesség és vendégszeretet mellett igazi népimüvészeti remekek kápráztatják el a betéröt.
A község határának tulajdonosa a Daniel család volt hosszú évszázadokon keresztül. Elsö ismert tagja Daniel Balázs, aki 1393-ban a Nikápoly melletti csatában Zsigmond seregében harcolt. Fia, Péter, 1444-ben hösiesen küzdött Hunyadi csapatában. A XVI. században Daniel Zsigmond Báthori István fejedelmet kisérte el lengyelországi útjára, unokája, Péter, Háromszék fökapitánya volt. Ez utóbbi egyik unokája, Ferenc, 1603-ban Székely

Festett bútorok Sütõék szobájában

Mózes seregében harcolt, majd Brassó mellett elesett, Péter másik unokája, Mihály, Háromszék fökapitánya volt, Raduj, havasalföldi vajda elleni harcban vett részt 1611-ben. Késöbb Bethlen Gábor udvari fötábornokaként a morvaországi hadjáratban is részt vett. Az ö fia volt Daniel János, aki Bethlen Gábor jóvoltából külföldi egyetemeken tanult, majd Háromszék fökapitánya lett, s a fejedelem teljes bizalmát élvezve Brandenburgi Katalin elött leánynézöben is megjelenhetett. I. Rákóczi György uralkodása idején a svéd nagyköveti tisztet töltöte be. Daniel János testvére, Daniel Ferenc, Vargyason telepedett le, akinek fia, István, udvari fökapitány és a honvédelmi bizottmány tagja volt 1685-ben. István önéletirással is múlatta az idöt, s nevelési elvei jó talajba hullott magvak voltak: mind a négy fia részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, unokája, Daniel Polexina (Wesselényi

A Daniel család cimere a kastély homlokzatán

Istvánné) társaságának kitünö, müvelt asszonya volt, szépirodalommal, irással is foglalkozott. A kastélyt elöször 1580-ban emlitették az okiratok, cimerükkel ellátott faragott kötáblák örzik az épület, a család s a falu fontosabb évszámait.
Vargyas történetében a reformáció gyökeres változást idézett elö. Az addig egységesen római katolikus vallású közösség 1567-ben áttért az unitárius hitre, s ettöl kezdve az alszegi templom, a papi lak és az iskola az unitáriusok tulajdonába került. A falu szülöttének, dr. Borbáth Károly pedagógusank (az általános iskola névadójának) kutatásai bizonyitják, hogy a római katolikus kis kápolna a XI. századból való, de az elsö irásos emlék az 1334-es pápai tizedjegyzék volt. A XI.

A keresztelõmedence rovásirása

vagy XIII. századi eredetre utal az alszegi templomnál megtalált vargyasi rovásirásos faragott kö, amely kersztelömedence lehetett. Jelenleg az unitárius parókia tornácát disziti ez az értékes lelet. A papok és tanitók megválasztásásban rendszerint döntö szava volt a Daniel családnak, s eme hivatásos müvelöi – kivétel nélkül – hittel és hozzáértéssel végezték feladataikat. A katolikus filia hivei is épitettek maguknak a föút mentén 1998-ban szép új templomot, melyet Szent Antal tiszteletére szenteltek fel.

Felsörákos

A Kormos-patak jobb partján, a Rika-hegység délkeleti lábánál, 670 m tengerszint feletti magasságban települt falucska 1968 óta tartozik Barót városához, 1876-tól Bardócz fiúszékkel Udvarhely megyei terület volt. A 826 méter Fekete-hegy, a 684 m magas Bodi-hegy, valamint a Bonca 603 méteres kiemelkedése övezi, s északi határában egyesül a szerényen csörgedezö Rika-patak a Kormos vizével.
A települést oklevélben elöször 1235-ben emlitették egy pereskdés kapcsán, 1417-ben már Rákos névalakban szerepelt. Régen-régen Sátorosrákosnak nevezték az elsö telepes sátorlakókról, no, meg a Kormos-patak mocsaras árterületén honos, nagy létszámú folyami rákról. A falu határában, a Szén-patak feletti dombon állott hajdan a Bakk vára, mely még ma is él a népemlékekben. 1872-ben itt lelték meg az erdélyi bronzkor sajátos fegyverét, a felsörákosi bronzbuzdogányt, mely a Székely Nemzeti Múzeum kincse.
A Zarándok, a Kápolna-oldal, valamint a Remete helynevek egy XIII. században már álló templom létére utalnak. Középkori eredetü gótikus templomát – melyböl egy keresztelömedence megmaradt – 1795-ben teljesen újjáépitették. Ez a mai – a barokk kor stilusjegyeit magán hordozó – unitárius templom, faragott bejárati köajtóval és késö reneszánszra emlékeztetö diszitményekkel. Az épitményt ovális köfal övezi, melynek keleti felén áll az 1821-ben épitett harangtorony.
Felsörákostól nyugatra – a Nádas-patak völgyében – lignittelepet tártak fel, majd 1969-ben megnyitottak egy lignitbányát. Hatalmas kotrók fedték ki a széntelepet, s a nyomokban több ezer évvel ezelött élt, majd kihalt ösállatok maradványai láttak itt napvilágot. A tartalékok kimerültek, s a falutól délre most egy új külfejtés müködik.

Felszini fejtés nyomai a lignittelepen

Erdövidék néprajzi értékének legszebb kincsei bújnak meg a felsörákosi asszonyok tulipános ládáiban. Az egykor készitett szedettesek, valamint a különleges népviselet legszebb darabjai elö-elökerülnek rejtekükböl, a régi festett székely bútorok darabjaiból.

Felsõrákosi népviselet

Népviseletük gazdag szinvilágú, az ösi minták újakkal keverednek. Megtalálható az öltözékek között az asszonyok kék és a leányok piros szinü szoknyája, a muszuly, a fekete posztószoknya kék pántokkal és fekete selyem karincával, fekete kerepines (gyöngyös) lájbival (mellénnyel) és fehér, tájszlis ujjú inggel. A háromszéki feketepiros csavart szoknyára rózsás kötény kerül.

Alsórákos

A két Fekete-hegy (826 és 966 méter magasak) közé ékelt Alsórákosi-szoros az Olt hütlenségének örök tanúja, itt hagyja el a Székelyföldet a Csikszentdomokos felett elöbúvó, székelynek született folyó.
A szorosban, a Rika-hegység déli oldalában, 440 méter tengerszint feletti magasságban alakult ki a hajdani Nagy-Küküllö vármegyéhez, ma Brassó megyéhez tartozó Alsórákos.
Az ódon várkastély köré települt falu a 882 m magas Töpe vagy Tepö lábánál, az Olt jobb partján foglal helyet. Egykor a virágzó bazaltbányászat központjaként tartották számon. A határban megmaradt bazaltoszlopok, fekete bazaltok, a környék amonitesz-kövületei, a piros verrukánok, a zöld tacittufák, a Rákosi-Tepö tarka szerpentinje, valamint a szines porfir, mind-mind a földtani rezerváció jeles látványosságai. A Kövesoldal tetején 1676-1686 között Budai Péter támogatásával épült református erödtemplom, melyet 1786-ban újitottak fel. Gróf Bethlen Ádám támogatásával új templomot épitettek, mely 1831-ben készült el.

Védett terület Alsórákos határában: bazaltoszlopok

Az erödtemplom szomszédságában levö temetö különleges temetkezési szokásokat bizonyit. Az elhunyt lába felöl mélyen a földbe szúrtak két vagy három faragott lábfát, lábtól való fát. A temetési menetben a diszitett, mives faragású rudakon

Hármas lábfa

vitték ki a koporsót a temetöbe, s a fejfával szemben helyezték el.
A várkastélyt 1634-ben Sükösd György mezei kapitány, udvari tanácsos épittete reneszánsz stilusban. Budai Péter javittatta, magasittatta a sarokbástyákat és várfalakat. 1694-ben a vár Bethlen Sámuelre, Árva Bethlen Kata apjára szált aki kaputornyot épittetett, melyet egy 1700-ból származó kigyós Bethlen-köcimer diszit. A szebb idöket is megélt Bethlen-kastély restaurálása jelenleg folyamatban van.

 

 

 

 

 

Olasztelek

Baróttól északra, 4 km-nyi távolságra, a Kormos teraszán, e keleti fekvésü Örhegy lábánál, 495 m tengerszint feletti magasságban, a Nyires-alja és a Fügér ölelésében helyezkedik el ez a jelentös erdövidéki település. A Tortoma-tetö lábánál kökorszaki sirokat tártak fel, 1996-ban pedig középkori temetö nyomaira bukkantak a kutatók.
1333-ban szerepelt elöször a pápai tizedjegyzékben Olazteluk névalakban, 1567-ben 19 kapuval jegyezték. Benkö József véleménye az volt, hogy a falu öslakossága Traianus által telepitett rómaiak, vagy az Árpád-házi királyok idején betelepült olaszok lehettek. A hagyomány szerint római kolónia volt egykor a falu, ez esetben Károly Róbert idején vándorolhattak ide az olaszok. A Márkó, a Kolumbán és a Fábián nevek olasz eredetüek, külömbözö feltevések alapján Kolumbán és Daniel testvérek is lehettek. Bethlen Gábor 1621. október 3-án keltezett levelében Daniel Mihálynak adományozta olaszteleki, száldobosi és fülei birtokait. A Daniel család kastélyának falán ma is látható cimerük (a Bethlen-féle köcimer), mely a nyakán aranynyillal átlött hattyút ábrázol. Apafi Mihály adományozta a Kolumbán család nemesi cimerét: egy hajó orrán lábai közt követ tartó daru áll, melyböl arra következtettek a családkutatók, hogy az elödök hajóskapitányok lehettek. A család jeles leszármazottai közül a helyi temetöben található Kolumbán Mózes, 1848-1849-beli örmester siremléke. Ugyancsak az utódok között emlithetö Kolumbán Ferenc XVIII. századi költö, Kolumbán Károly negyvennyolcas honvédszázados, Kolumbán Sámuel etnográfus, tanár, s a szintén etnográfus Kolumbán Lajos, aki kiváló ismeröje és kutatója volt a hétfalusi csángóknak. Eredményeit A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben (Brassó, 1903), valamint a Barcaság és népe (Brassó, 1906) cimü könyvekben osztotta meg az érdeklödökkel.

A református templom

A település központjában emelkedö, 1857-1858-ban épült református templom a XIII-XIV. század fordulójáról, valamint a XV. századból is öriz késöbb beépitett, faragott épitészeti emlékeket. Az 1795-ben épült különálló harangtornyában lakik a vidék egyik legrégibb – 1489-böl származó – harangja, melynek latin nyelvü felirata szerint Szent Márton és az összes szentek tiszteletére készitették. A torony külsö falán emléktábla hirdeti az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc helyi tiz hösének, valamint a harcban részt vállaló honvédek dicsöségét.

A XV. századi harang részlete

A templom elötti udvarban áll a Magyar Királyi Állami Népiskolá- nak épült I-IV. osztályos iskola épülete, az elötte levö téren a második világháborús impozáns obeliszk emlékezik a falu höseire.
Olasztelek föterén áll a Daniel-kastély, a vargyasinál egyszerübb és elhanyagoltabb formában. Az egykor szebb napokat megért épület a XVI. századból való, Báthori Gábor birtokadománya révén került a vargyasi Daniel család tulajdonába. Daniel János – Bethlen Gábor bizalmas embere – a már meglevö családi házat megnagyobbittatta, és magas köfallal vetette körül. A fejedelem megerösitette a család birtoklási jogosságát, ö maga is sokat idözött itt, nyaranta itt üdült, télen vadászni járt a környékre. A közeli Likaskö borvize a fejedelemaszony gyomorbántalmaira jó gyógyirnak bizonyult, hordószámra szállitották Gyulafehérvárra a hires kincset. Az épületet többször átépitették és javitották, reneszánsz ajtókeretek és ablakszemöldök kövek diszitik. Oromzatát cimeres homlokzati disz ékesiti, az egykori várfal, mely a mai udvart övezte, már csak az emlékekben él, akárcsak a kastély hajdan gondozott kertjében a parkok, rózsaligetekkel tarkitott sétányok.

A Daniel-kastély az udvar felõl, és az oromzati diszitõ kõcimer 1669-bõl


Székelyszáldobos

A "Falu borvize"

Olasztelektöl északra, a keresztúttól 2 km-re, a Kormos-patak kiszélesedésénél, 500 m tengerszint feletti magasságban fekszik Székelyszáldobos. A faluba vezetö út jobb oldalán található kedvelt ásványvizforrásuk, a „Falu borvize”.
Az elsö okirat 1333-ban jegyezte Zaldubus névalakban. A hagyomány szerint a tatárvész idején Kisszáldobos és Volál falvak elpusztultak, s megmenekült lakói alapitották ezt a települést. A közeli Dobó lakóinak egy része is ideköltözött otthonuk elpusztulása után. Egyedülálló a település lakosságának összetétele: 829 magyar nemzetiségü, református vallású mellett, több mint száz éve betelepitett patkolókovács család gyorsan szaporodó sarjai a melléjük telepedökkel és a hozzájuk házasodókkal hirtelen megemelkedett létszáma 636 fö. Ök román anyanyelvüek, cigány nemzetiségüek, vallásuk pünkösdista és ortodox: egész lakónegyedet alkot a csoport.
Az 1825-ben épült református templom a falu északi részén áll, középkori formákat nem öriz. Székelyszáldobos elsö templomát a fetételezések alapján tüzvész vagy földingás pusztithatta el. A templom elötti kertben a magyar honfoglalás 1100 éves emlékére hatalmas faragott kopjafát helyeztek el, melynek kicsinyitett mását a történetkutató László Gyula régészprofesszor emlékére Kovács József helybeli helytörténész készitette el a budapesti emlékszoba részére. László Gyulát gyermekkori élmények és rokonsági szálak füzték a faluhoz, a ház, ahol gyermekként a vakációit töltötte, ma is áll.

László Gyula vakációinak otthona

A XVII. században a keresztútnál müködött a „ Hegyfarki-borvizferedö”, melynek azelött Bethlen-fürdö volt a neve, a fejedelem szivesen idözött itt egykor. Fenn a Valál völgyében több forrás is felszinre tört, közelségükben korszerü vadászház található, fürdömedencével, szálláslehetöségel.

Bardóc

A hajdani Udvarhelyszékhez tartozó Bardóc fiúszék közigazgatási központja volt a település, a pápai tizedjegyzékben 1332-ben jelentkezett elöször. Az 1567-es regestrumban Bordocfalva névalakban szerepelt, a XVIII. században neve: Bardóc. A jeles szülött, a kiváló történész, Benkö József (1740- 1814) szerint a falu neve a párduc szóból ered, a Dél-Hargitában most is honos hiúzt nevezték igy a régi székelyek. Mások a Bardócz keresztnevü székely östöl származtatják a település elnevezését. Bardóc az Egres- és a Dél-Hargitából, a Lucsból eredö Kormos-patak összefolyásának közelében, 503 m tengerszint feletti magasságban települt. A nevezetes múlttal rendelkezö „bardóci tábla” számos perben végzett sok-sok tanúkihallgatást, s hozott itéletet az ügyben.
Református temploma sorozatos átépitést élt meg, mai formáját 1882-ben nyerte el. A két utca által összefogott, ék alakú telken álló keletelt templom nyugati homlokzatától néhány méterre áll az 1760-ban épült torony, melynek az orgonakarzat alatt található, 21 betüjellel ellátott köriratos harangja középkori templom létére utal. Elötte mesterien faragott kopjafa emlékezik a magyar honfoglalás 1100 évvel ezelötti nagyszerü pillanataira.

A református templom bejárata

A templom közelében levö parókia emlékhely is egyben: homlokfalán emléktábla hirdeti, hogy a helyén álló régi papi lak épületében született Benkö József református lelkész, teológiatanár, iró, flórakutató, történész, nyelvész, Erdély egyik legkiválóbb képzettségü historikusa. A teológiát Nagyenyeden végezte, ezután elfoglalta a középajtai segédlelkészi állást. 1787-töl a székelyudvarhelyi református kollégium teológiatanáraként müködött, de hamarosan hazatért Középajtára, majd köpeci lelkész lett. Nyolc gyermeket nemzett. Nagyarányú tudományos müködést fejtett ki a botanika és a töténettudomány terén. Számos müvet alkotott barlangokról, Erdély flórájáról, Erdély történetéröl. Lelkes harcosa volt az Erdély iparositásának is, s a gyógynövények legjelesebb terjesztöjeként ismerték. Sok érdeme közül kiemelkedik, hogy nálunk ö tette elöször ismertté Linné rendszerét. Siremlékét az áldozatkész szülöfalu és Erdövidék népe emelte 1914-ben, Prázsmári István kö- és népi versfaragó jelképes koszorúként irta az alábbi verssorokat:
„… Szellemi dicsöség
Anyagi nehézség –
Küzdelmes életedet
E sirig kisérték…”
Bardóctól alig néhány száz méterre, attól északkeletre a következö település Erdöfüle. A két falu közötti területre „blokk”-lakások épültek, ezért jelezvén, hogy Bardóc és Füle majdnem egy települést alkot, a tömbházat és környékét Ésfalvának nevezte el a találó néplelemény.

Erdöfüle

A Kormos-patak völgyének északi záró települése Erdöfüle, 510 m tengerszint feletti magasságban alakult ki. A pápai tizedjegyzékben nem szerepelt, oklevélben elöször 1514-ben bukkant fel, majd 1576-ban Füle névalakban került elö. 1635-ben Martinus Boda et Mathaeus Fozto de Fwlw: Fyle vagy Fwle néven került bejegyzésre. Neve a hagyomány szerint azért Füle, mert a Kormos-patak völgyébe úgy ékelödött be, mint egy fül. Egyes feltételezések szerint a dunántúli Bozsok és Rika-puszta közelében fekvö Füléböl és Kis-Füléböl származtak ide hajdan a lakosok. A nemesi rendhez tartozók közül a Fosztó és Boda családnév a legnevezetesebb.
A temetö alatti dombhajlaton épülhetett régi középkori temploma a XIII-XIV. század fordulóján, átmeneti stilusban, félkörives szentélyel. Az 1897. június 27-i utolsó templomozás után lebontották, s ekkor sajnálatos módon a Szent László-legenda részleteit ábrázoló faliképe is elpusztult. Csak a torony alsó, belsö része maradt meg, ami mellé új, nagyobb templomot épitettek 1897-1898-ban. Sikmennyezetes belsejét lizénák, északi és déli falait ablakok tagolják.

Erdõfüle református temploma és emlékparkja

Erdöfüle a faragott fejfák hazája: igazi fülei mintakinccsel készültek a templom elötti tér történelmi emlékkopjái, s igy a kis terület valóságos emlékhellyé vált, ahol a hely szelleme magával ragadó. Itt helyezték el az RMDSZ megalakulásának évfordulójára faragott diszes kopját, s ugyancsak idekerült a honfoglalás millecentenáriumára készitett emlékfa. Mellettük áll az 1848-as események, valamint Nagy Józsefnek, a helybeli hámor puskamüvesnek, a szabadságharc vértanújának emlékére faragott mives kopja, szépen megosztva a teret a két világháború áldozatai elött tisztelgö emlékoszloppal.

A Boda-udvarház bejárata

Erdövidék értékes épitészeti emléke a Boda-udvarház, mely egyre erösödö romlásában is örzi egykori fényét. A népi reneszánsznak empire átépitést nyert jellegzetes alkotása – dupla tetös, orromfalas és árkádos – megérdemelne egy alapos restaurálást, mielött az enyészet martalékává válik.
A templom mögötti hegylábi dombsoron van Erdövidék legszebb és leggazdagabb kopjafa-fejfás temetöje, a zászlós-kopjafás temetkezés élö tanúbizonysága. Rendkivül gazdag forma- és motivumvilággal készültek a sirok diszei: kehely, pohár, bimbó, tulipán és buzogány alakú minták váltogatják egymást e különleges fejfaerdöben.

Mives faragású kettõs fejfa az Erdõfülei temetõben

„Ágyúgolyók készültek itt” – emlitik a helybeliek, büszkén emlékezve a negyvennyolcas idökre, miközben felhivják a figyelmet Erdöfüle ipartörténeti emlékére, a régi vashámor egyik épületére. 1842-ben kezdte el müködését, a korabeli irások szerint még puskamüvest is alkalmaztak a szakszerü munkálatok végzésére. Az Erdövidéket feldúló Heydte császári kapitány 1848 decemberében nagy rontást végzett a gépházban, mivel a háromszéki önvédelmi harcok részére Gábor Áron itt öntötte az ágyúgolyókat. A környék vasköféleségeit egykor feldolgozó gyár épületei már eltüntek a romboló idö homályában, csupán az egykori gépház épülete áll még, melynek falán emléktáblát helyeztek el 1998-ban.

Az 1848-ban müködõ gépház épülete - ma lakóház

A Kormos-pataktól jobbra esö domboldal környékén, a Csipán mezején feküdt a Dobó nevü település. A ma Faluhelynek nevezett területen egy XIV-XV. századi templom alapfalai, kissé odébb, a Kápolna-bérc nevü helyen félkörives apszisú kápolnának a romjai látszanak. A szentély talajfelszin alá került, de a meredeken felmagasló háromszög alakú oromfal tartja évszázadokkal ezelötti formáját.
A kápolnát 1594-ben Dobai András épittette, bár a hagyomány szerint Szent János tiszteletére egy bajából csodásan kigyógyult pásztor emeltette. 1786-ig pálos szerzetesrendi remeték gondozták, de miután II. József feloszlatta a rendet, a XVIII. század végén pusztulása végérvényesen megindult, életének, romlásának és gyors eltünésének igaz története beleveszett a tözegmohalápok rejtelmeibe.

A dobói Kápolna-bérc a kápolnarommal

A Kormos völgyét követve lenyügözö látvány tárul a szemünk elé. A patak borongós-sötét vize mintha valóban „kormos” lenne, s mintha a múlt rejtelmeit takarná a viztükör olajos fénye. Ez a varázslotos Dél-Hargita vidéke. A lépten-nyomon feltörö pezsgö ásványvizforrások, az erdö sejtelmes hangjai, a növényritkaságok pompájának látványa elkisér a patak forrásvidékéig, a buja növényzetü, 1079 m magasságában húzódó Lucs nevü láperdöig.
A Lucs mocsaras, lápos területe sötét szinü korhadékos hordalékkal festi meg a gerincvonulatról aláfutó kis mellékpatakok vizét. Ezek az apró vizfolyások gazdagitják az itt áthaladó Kormos-patakot, mely szinéröl kapta találó nevét.
A titokzatos világ a nép képzeletét gyakran meginditotta. Érdekes történetek, sejtelmes legendák szólnak a régi idökröl, amikor még bölényvadászok rótták az erdöket, mit sem törödve a rájuk leselkedö veszedelmekkel. A Kovács-Fehér-patak fölött emelkedö Boroszlányos erdejében az 1790-es években még élt bölény.
Az erdei fenyökkel boritott vizgazdag tözeg- és szörmoha párnák ritka növényeket táplálnak. A Kormos forrásának vidékén, a növényritkaságok lelöhelyén található a Lucs különlegessége, a „picinyir” (Betula nana). A Kormosba ömlö Kuvaszó-patak völgyében egy különleges, függönyszerü vizesés kápráztatja el a szemlélödöt.